Örök karácsony
Anyám oly szép a karácsonyfa, s mily drága ajándékok alája rakva, ólomkatonától a lökhajtásos gépig, mit, ha bekapcsolok, tán fölszáll az égig.
De honnan vetted e sok drága holmit anyám?
Miért van az, hogy mindig csak Te gondolsz rám?
Miért akarsz mindig örömet szerezni?
Téged ki tanított engemet szeretni?
Ki akarta azt, hogy én a Tied legyek, hogy Téged egyre jobban, s mindig szeresselek?
Anyácskám magyarázz!
Mond mi a szeretet?
S Téged a legjobban ki volt ki szeretett?
A karácsony régi?
Na és a szeretet?
Régen is szerették egymást az emberek?
Volt karácsony mindig?
Mindig ünnepeltek?
Mindig így szerették egymást az emberek?
Anyácskám kérlek, magyarázd meg nekem.
Hogy az életet kinek köszönhetem?
És azt is, hogy Te szeretsz, s hogy én szeretlek Téged?
De főleg azt mond meg, hogy van-e örök élet?
A karácsony mindig ilyen, és mindig ilyen szép lesz?
Vagy majd, ha nagy leszek bánat is körülvesz?
Az életemben is lesznek borús napok?
Te válaszolj anyám!
Hisz feleletet senkitől sem kapok.
Fiacskám! Felelni mindenre oly nehéz, ne intézd hozzám kérdések özönét, de hogy megértsed, hogy miért szeretlek, a kisded jászolhoz jöjj, s elvezetlek.
Látod fiacskám a kisded itt született, és innen fakad az éltetőszeretet.
A szeretet itt fakad, itt a jászol ölén, igazán szeretni itt tanultam én.
Itt rebegtem el első imámat, azért szeretem én is jó anyámat.
Az örök élet titkát itt fedeztem fel, a szép karácsonyt, sosem felejtem el!
Az életemben is voltak borús napok, mikor a gond, s a bú nyugodni nem hagyott, de valahányszor szívem bánat érte, anyád e kisdedet, s a Szűz Anyát kérte.
Ők segítettek a bajt átvészelni, és tanítottak meg tégedet szeretni.
Imádkozni engem anyám tanított, erős hitet, pedig a kisded adott.
Jöjj, hát te is, mondd el legszebb imádat, a kisdedet érje a leghőbb imádat.
Itt megtalálod az örök élet titkát, az örök karácsonyt, s a legszebb karácsonyfát.
A fenti elbeszélés egy erdélyi néni tollából származik.