[600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Szia drágám .köszönöm barátságod...eltüntem..sokat unokázok .nézd meg videóim amit készitettem s ha tetszenek. irj hozzájuk kis véleményt..szavazni is lehet azt hiszem csillagnál de lehet csak regi után...ott megtalálod baloldalt..
More From: ilcsi954 az összes videóm..
http://www.youtube.com/watch?v=fmK3i4GW6N4&feature=channel
|
Kellemes napot:)
Kati és Macsekok |
Kedves Angyalka Vidám, szép napokat kívánok, szeretettel. Miklós |
Nagyonszép napsütéses napokat kivánok,Gyöngyi. |
Szia Angyalka!
Szép Pünkösdi hétvégét kívánok Neked
Rosanna
|
Kellemes hétvégét puszika. |
Juhász Gyula
A bölcs
Nyugalmas, tiszta szemmel nézni mindig
A háborgó és mulandó világot,
Az örök törvényt betartani sírig,
Spinóza, ez volt a te hivatásod.
Boldog bölcs, kinek állandó szerelme
A gondolat, kiben ott él az Isten,
Téged nem rendített jó, bal szerencse,
Te tudtad, hogy a vándorutad itt lenn
Örök körökbe tart és mint a gyémánt
A porban, egyszer fölragyog a lélek
És kiszabadul majd a gondolat.
Boldog bölcs, eltűnődve nézek én rád,
Ki úgy díszítéd föl magányodat,
Hogy gazdagabb volt, mint ott künn az élet.
Kati és Macsekok |
Szia Angyalka!
|
Drága Angyalkám!
Csodálatos hétvégét kívánok! Szeretettel Zsuzsa
(Régen láttalak!Ugye nincs semmi baj?)Puszillak
|
“Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul – minden izgalom tehát belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.” (Marcus Aurelius)
Szép napot:)
Kati és Macsekok |
Végre itt van a hétvége,
kimerített ez a hét,
várva várom napok óta:
jön a szombat, aludnék.
Alig pirkad, hajnal hasad,
félálomban eszmélek:
jaj, de jó a szombat reggel,
Isten ments, hogy felkeljek!
De a cicák máshogy vélik,
szerintük ez helytelen,
hogyha én a kelő nappal
a hasamat süttetem.
Vizes nózi orromhoz ér,
elfordítom a fejem,
Haramia nem adja fel,
tappancsa a kezemen.
Honesty is akcióban,
a hátamon elterül,
dorombolás sztereóban -
minden halad remekül.
Összedolgozik a két macs,
megdagasztják vállamat,
akupunktúra szükséges,
felemelő pillanat!
Majd amikor úgy látják, hogy
nem használ itt semmi sem,
Hony cica úgy gondolja,
mosdásra van szükségem…
Próbálkozom még egy kicsit,
hátha mégis alhatnék,
de úgy tűnik: leányálom,
amiben reménykednék…
Kezdődik a kergetőzés,
útban vagyok, gondolom,
jól irányzott cicatoppok
landolnak a hátamon.
Gazdi tervez, cica végez…
sóhajtozva felkelek,
nincs mit tenni, ha a cicák
úgy döntenek: éhesek.
Morgolódom, mindeközben
felnyitom a konzervet,
úgy tűnik most, hogy a cicák
bajszuk alól nevetnek.
Visszadőlök, mostmár aztán
nincsen lelkifurdalás,
csak azért is megpróbálom,
hátha nem lesz támadás.
Félálomban még felfogok
egy-egy könnyed huppanást,
egyik jobbról, másik balról -
elfáradtak a cicák.
Nyugalom és dorombolás
közben köszönt ránk a nap,
béke honol cicák táján,
én kelek, ők alszanak
-----------------------------------------
Szép napot:)
Kati és Macsekok |
Ma reggel
olyan, mint a többi.
Felleggel
birkózik a kelő nap,
Fázósan csicseregnek
már a madarak
és a szebb jövő vágya
minden ember
szívét átjárja.
puszi
|
Szia Angyalka!
Kellemes és pihentető hosszú-hétvégét kívánok Neked
szeretettel
Rosanna
|
|
ma 12:24 | Válasz | #1043 |
|
Egyszer régen az idők kezdetén, a láthatatlan múltban a Vágy egy havas téli estén fázni kezdett, elhatározta, hogy házat épít magának. Ehhez barátját kérte fel társul, a Szorongást. Együtt kezdték építeni a házat, az alapoknál minden rendben volt. A Vágy és a szorongás erősítették egymást és mindkettő egyre kevésbé vacogott.
Pár hét alatt készen lett az alap, és ekkor úgy gondolták megmutatják művüket a Bizalomnak és a Szerelemnek. A Bizalomnak tetszett az ötlet és segíteni kezdett nekik, a Szerelem félt és húzódozott. A Bizalom ráadásul sokkal erősebb volt, mint három társa, így, hamar felépültek a falak, a ház kezdett kiemelkedni a földből és ez mindenkinek felkeltette az érdeklődését. A Féltékenység nap mint nap benézett az építkezésre és oltogatni kezdte a Bizalmat, aki a szívére vette, így a Bizalom ereje rohamosan gyengült, Vágy és Szorongás azonban erősek maradtak és építették a kajibát.
Amikor felépült a házikó Bizalom, Vágy, Szorongás és a Szerelem beköltöztek. Ám Bizalom végleg ágyhoz láncolódott, s a másik kettő ápolására szorult. A Szerelem nem bírta nézni a Bizalom haldoklását és végül a padlásra költözött. Nem akart tudomást venni arról, hogy Bizalom haldoklik.Mégis meleg volt és kényelmes. Nem fáztak többé, s biztonságban érezték magukat.
A Féltékenységnek azonban nem tetszett a röpke boldogság, rávette Vágyat és Szorongást, hogy ne ápolják tovább a Bizalmat. Érdekes, új embereket mutatott be nekik a Hűtlenséget, Haragot és Árulást. Vágy és Szorongás így már nem foglalkoztak Bizalommal. Ő mégis küzdött az életéért, hosszú évekig. Egyszer csak meghalt.
A temetésén ketten álltak csak a sírjánál, régi barátai: Bűntudat és Szerelem, akik hosszú-hosszú órákig siratták magányosan. A Bűntudat, aki végig nem volt jelen a történetben sajnálta, hogy nem jött előbb, mert akkor talán megmenthette volna régi barátját. A Szerelem csak sírt, elkeseredett...
A Bűntudat lassanként odébbállt a temetőből, mert úgy érezte eleget síratta a Bizalmat.
Nemrég jártam a temető mellett és megláttam a Szerelmet. Odaléptem hozzá és megkérdeztem tőle:
Miért sírsz Szerelem?
Ebben a sírban nyugszik a legjobb barátom, a Bizalom...Mielőtt meghalt megígértem neki, hogy soha nem engedem, hogy magamra hagyjon. Mégis ő ment el előbb, így én mellette maradok, ameddig tudok, így soha nem tud magamra hagyni...
Mert ilyen a Szerelem, ha minden elhagyott, akkor sem hagy magadra...
|
|
Angyalkám!
Szeretettel gondolok rád!
|
"Csendes csodák
Reményik Sándor
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Szodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök."
-------------------------------------------------------
Szép napot:)
Kati és Macsekok |
"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,
ez volt a múlt, emez a vad jelen. - ...
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen"
(Radnóti Miklós)
Szeretettel ölellek Rosanna
|
Drága Angyalkám!
Szép napot,és csodálatos jövőhetet kívánok!Szeretettel Zsuzsa
Puszillak! |
[600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|